Previous Next

A tendencia rövid időn belül megfordítható - interjú Csizmadia Csabával

Vezetőedzőnk elmondta, miért nem állt mellénk a szerencse a Kaposvár elleni mérkőzésen és hogyan találhatunk vissza a siker útjára egymást követő két vereség után.

 

 

BudafokiMTE.hu: Azt szokták mondani, hogy a szerencséért tenni kell. Nos, a második félidőben tettünk érte, mégis kapufát rúgtunk és elvettek tőlünk egy gólt.

Csizmadia Csaba: A baj az, hogy csak a második félidőben tettünk a szerencséért és ez nagyon zavar. Az első játékrészben nem néztünk ki jól, tulajdonképpen átaludtuk azt a 45 percet. Az első negyedórában ott álltunk a saját tizenhatosunkon és alig tudtuk megközelíteni a Kaposvár kapuját. A heti munka alapján ez csalódás volt számomra, nem erre készültünk. Futómennyiségben, megnyert párharcokban és technikailag is totálisan nulla volt a csapat. Fáj ezt mondani, de ebből az időszakból egyetlen jó dolgot sem tudok kiemelni.

A szünet után viszont váltani tudtunk. Ez pozitívum, ugye?

Igen, csakhogy amiért az első félidőben rosszul futballoztunk, a szerencse nem állt mellénk. Fordulást követően voltak helyzeteink, ám ilyenkor a kapufáról nem befelé, hanem kifelé pattan a labda. Ez az előzmények miatt történt így. Ha az elején másképp álltunk volna a mérkőzéshez, akkor Kulcsár Kornél lövése is bement volna. Egyébként szereztünk egy szabályos gólt, mégis kikaptunk. 

A hozzáállást említetted az első játékrész kapcsán. Talán benne volt még a fejekben a Budaörs elleni vereség?

Egy ilyen pofon után, mint amit Tatabányán kaptunk, nem lett volna szabad, hogy a következő találkozót ilyen tanácstalanul kezdjük. Nem tudom, miért alakult ez így, de abban biztos vagyok, hogy meg fogjuk találni az okokat és kijavítjuk a hibákat.

Hét veretlenül megvívott hazai mérkőzés után szenvedtünk vereséget a BMTE Stadionban. Vagyis véget ért egy sorozat...

Előbb vagy utóbb mindegyik megszakad, legalábbis ezt szokták mondani. Fájó, hogy nem sikerült folytatnunk a szériát, de ez most kevésbé foglalkoztat. Az igen, hogy kikaptunk, ami pedig a leginkább bánt, hogy hogyan veszítettünk. Dolgoznunk kell tovább, mert öt kemény mecs vár még ránk a szezonban és a célunk változatlan, szeretnénk minél több pontot gyűjteni a hátralevő fordulókban.

Az előző két játéknapon olyan csapatok ellen léptünk pályára, akik a bajnokság élmezőnyéhez tartoznak. Vasárnap viszont a sereghajtó Ceglédhez utazunk. Könnyebb dolgunk lehet?

Szó sincs róla, erre egy másodpercig se gondoljon senki! Ez is ugyanolyan nehéz mérkőzés lesz, mint az összes többi. A Cegléd a bennmaradásért küzd és ha csak egy picit is kiengedünk vagy visszaveszünk a koncentrációból, bajba kerülhetünk. Ha viszont úgy futballozunk majd, ahogy ez a csapat valójában képes, akkor vasárnap visszatalálhatunk a győzelem ösvényére és elhozhatjuk a három pontot.

Tizenegy pontra vagyunk a veszélyzónától, vagyis kiesési gondjaink nincsenek. Kell foglalkozni azzal, hogy a csapatot ne tegye kényelmessé ez a helyzet? 

Azt gondolom, hogy ha valakit a győzelem önmagában nem motivál, az komoly probléma. Ebben az esetben az én feladatom lenne, hogy észrevegyem, kik azok a játékosok, akik nem teszik oda magunkat.  Szerencsére senkiről sem kell feltételeznem, hogy félvállról venné az utolsó fordulókat. Most két mérkőzést elveszítettünk, de ez a tendencia nagyon rövid időn belül megfordítható. Egy hét alatt három meccset játszunk majd és a listavezető ZTE-t leszámítva közvetlen riválisok ellen lépünk pályára. Van javítási lehetőség és mi tesszük a dolgunkat. Három hete, a győzelmek után jobb volt a hangulat az öltözőben, ez nyilvánvaló, de tragédia most sem történt, tanulnunk kell a hibáinkból.

 

Szponzoraink