A háttérben, a rivaldafénytől távol dolgozik, a legritkább esetben ad interjút. Munkája azonban nélkülözhetetlen ahhoz, hogy csapatunk jól működjön a pályán és eredményes legyen. Ő az, aki hosszú évek óta az állandóságot képviseli a játékosainkkal dolgozó stábban. A futballistából lett asszisztens edzővel, Suth Balázzsal beszélgettünk.

BudafokiMTE.hu: Az “ős-budafokiak” említésekor a te neved is a felsoroltak közé kívánkozik. Hogyan emlékszel vissza a kezdetekre?

Suth Balázs: Az Újbuda FC-nél voltam edző, amikor a BMTE-vel való fuzió kezdetén, 2015 nyarán Dajka Lászlót bízták meg a harmadosztályban induló “vegyes” csapat irányításával. Stábja nem volt, így a hétköznapokon én segítettem a munkáját pályaedzőként, a hétvégi mérkőzéseken azonban nem ültem a kispadon. Hiába céloztuk meg a feljutást, nem sikerült jól az ősz és a téli szünetben Prukner László lett a vezetőedző. Mellette lettem főállású asszisztens edző, nagyon jó kapcsolat alakult ki köztünk. Sikeres időszak volt ez a klub életében, 2017-ben utcahosszal nyertük meg az NB III-at, miközben a Magyar Kupában az elődöntőig jutottunk.

Dajka Lászlóhoz visszakanyarodva, milyen hatással volt a pályádra az, hogy rögtön egy sokszoros válogatott, nemzetközi rutinnal is rendelkező szakember mellett dolgozhattál?

Ő volt az első olyan edző, aki komoly hatást gyakorolt rám. Szakmailag és emberileg is jó volt vele dolgozni. Sokat kommunikált a játékosokkal, ugyanakkor megkövetelte a kemény munkát. Rengeteg gyakorlatot lestem el tőle. Érdekes volt például, ahogy játékos pályafutásából eredő tudását és tapasztalatait felhasználva külön foglalkozott a támadókkal, segítette őket a kapu előtti helyezkedésben. Az utazások során mindig mesélt arról, amit a pályán vagy később edzőként átélt. Ezekből lehetett tanulni. 

Tóth Bálint, Gálhidi György, Vitelki Zoltán, Csizmadia Csaba, Boér Gábor. A vezetőedzők jöttek-mentek 2017 után, te mégis maradtál. Ez azért nem annyira megszokott a mai magyar futballban.

Igen, talán a Ferencvárosnál dolgozó Máté Csaba van hasonlóan hosszú ideje a posztján, korábban Ricardo Moniz, Thomas Doll és Szergej Rebrov stábjának is tagja volt. Engem Prukner László mellé Jakab János tiszteletbeli elnök kért fel az asszisztens edzői munkára, ezért én tulajdonképpen nem az adott stábhoz, hanem a klubhoz tartozom. Ezáltal biztosítva egyfajta szakmai állandóságot.

Milyen az, amikor egy korábbi játékosodból egyik napról a másikra vezetőedző lesz?

Csizire gondolsz? Ő játékosként egy Ajka elleni edzőmérkőzésen mutatkozott be, noha az elején úgy volt, hogy először csak ismerkedni jön hozzánk. Aztán Prukner László megfűzte, hogy rögtön álljon is be. Ekkor volt az első bemelegítés, amit Csizinek vezettem. Érdekes, hogy sportigazgatónk, Oláh Lóránt is ezen a télen érkezett Budafokra, vagyis most azok a főnökeim, akik annak idején azt csinálták a pályán, amit én mondtam (nevet - a szerk.) Csizi tökéletesen felmérte a helyzetet és pontosan ugyanolyan most a pályán kívül, mint amilyen játékosként volt. Sokat tanul, szorgalmas és tisztában van vele, hogy nincs nála a Bölcsek köve. Vagyis nyitott a véleményekre, meghallgat, kérdez, sokszor elfogadja, amit mondunk neki. Emellett pedig rendet és fegyelmet tart az öltözőben és kiválóan motiválja a játékosokat. Jól kiegészítjük egymást, ez is hozzájárult az elmúlt évek eredményeihez.

Egy asszisztens edző számára is nagy dolog az NB I-es szereplés?

Mindenképpen, hiszen ma már mindenki stábokban gondolkodik és a feladatköröm nem csak abból áll, hogy levezetem a bemelegítést. Kikérik a véleményemet a szakmai kérdésekben vagy például összeállítom a videókat, amiket elemzéskor megmutatunk a játékosoknak. Büszke vagyok arra, hogy eljutottam idáig és hálás azért, hogy a feljutás után is bizalmat kaptam a vezetőségtől. Mivel az első- és másodosztály között óriási a különbség, az NB I-ben töltött szezon fejlődésre inspirált, hiszen meg kellett mutatnunk, hogy amit csinálunk, az működik szervezettebb és technikailag képzettebb csapatokkal szemben is. Bár nem sikerült a bennmaradás, a játékfelfogásunkkal színesíttük az élvonal mezőnyét.

Törvényszerű egy lefelé történő osztályváltást követően az a visszaesés, ami a mostani szezonban jellemez minket?

Amikor egy csapat kiesik, azt gondolhatják a játékosok, hogy az alacsonyabb osztályban könnyű dolguk lesz. Aztán az élet kőkemény választ ad. Most itt, az NB II-ben sokkal többet kell tennünk azért, hogy eredményes legyünk és reálisan kell értékelnünk saját magunkat. Mondogathatjuk, hogy jó keretünk van, de önmagában ez nem hoz pontokat. Én magam is úgy gondolom, hogy jobbak vagyunk annál, mint amit a tabella jelenleg mutat, ám ezt hétről hétre bizonyítanunk kell a pályán. Mindenkinek meg kell találnia a maga helyét a csapaton belül, együtt pedig hozzátesszük a munkát, ami eredményre vezethet.

(Az interjú a Promontor Magazin november 24-i számában is olvasható.)