Az NB I-be 74 év után visszajutott klubunk az élvonalban is hű maradt filozófiájához és magyar fiatalokra építve egészen a 31. fordulóig versenyben volt a bennmaradásért. A múlt vasárnap befejeződött szezont végül 27 megszerzett ponttal az utolsó helyen zártuk. Az idény tanulságairól, az edzőváltásról, valamint a jövőről sportigazgatónkat, Oláh Lórántot kérdeztük.


BudafokiMTE.hu: Milyen okai vannak, hogy nem sikerült megkapaszkodnunk az NB I-ben?

Oláh Lóránt: Két töréspont is volt a szezonban, amelyek döntő jelentőségűnek bizonyultak. Az első novemberben. Miután a mezőnyben elsőként elfogadtuk a Budapest Honvéd halasztási kérelmét, minket is elért a koronavírus-járvány, többen is betegek lettek és edzőmérkőzéseink maradtak el. Nem akartunk panaszkodni, de tény, hogy onnantól a téli szünetig nem tudtunk mérkőzést nyerni. 

Január végén és februárban újra sikerült pontokat szereznünk, győzelmeket aratnunk. Mi történt ezután?

Márciusban ismét megjelent a vírus az öltözőben, játékosok és stábtagok is kiestek. Többször előfordult, hogy csak tizenketten tudtak edzeni. Nélkülöznünk kellett U21-es válogatottjainkat is, akik ráadásul kudarcélménnyel tértek vissza az Európa-bajnokságról. Annak ellenére, hogy a végsőkig hittünk a bennmaradásban, utólag levonható a tanulság, hogy ez a keret ezeket a körülményeket nem bírta el. Komoly kihívást jelentett az önbizalom fenntartása is. Nagyjából húsz újonccal vágtunk neki az NB I-nek, ami szakmailag talán felelőtlennek tűnhet, de egy klub életében a gazdasági szempontok is fontos szerepet játszanak. Egy fejlődési folyamatnak részei a hibák, mégis úgy érzem, több volt számunkra ebben a szezonban. Nagyon sajnálom, hogy ezt nem sikerült bizonyítanunk. 

Miért fogadta el a klub Csizmadia Csaba lemondását a Paks elleni súlyos vereség után?

Rendkívül fontos mérkőzéseken kaptunk túlságosan nagy és megalázó pofonokat, amelyek a játékosokon, a stáb tagjain és a vezetőkön is sebeket ejtettek. Nem szerettük volna, ha ezek a sebek elfertőződnek, mert a klubon belül kiemelkedően jó munkakapcsolat alakult ki. Sajnálom Csizit és ezúton is sok sikert kívánok neki. A történtek egyáltalán nem zárják ki a jövőbeli együttműködés lehetőségét.

Ha már a jövő: hogyan tovább?

Amikor néhány évvel ezelőtt elkészítettünk egy tervet, mostanra szerettünk volna NB II-es élcsapattá válni. Akkor ezt tartottuk reálisnak. Szerencsére gyorsabb ütemben fejlődtünk és megmutathattuk magunkat a legmagasabb hazai szinten. Azzal, hogy rengeteg újoncnak és fiatalnak adtunk lehetőséget, a legfontosabb célunk megvalósult: értéket teremtettünk a magyar labdarúgásnak. A kezdeti lekicsinylő megnyilvánulások után kivívtuk az ellenfeleink és a közvélemény tiszteletét és szimpátiáját. Klubunk közelebbi múltjában azonban a mostani az első olyan törés, amelynek a kezelése kritikus feladat. Ahogy a sikert, úgy a kudarcot is óvatosan kell kezelni, számos intő példa áll előttünk, ezért most egy nagyon fontos időszakot élünk. Szeretnénk a játékosok és a stábtagok nagy részét megtartani, valamint továbbvinni az alapértékeinket, a filozófiánkat és a játékstílusunkat. Ezekből nem engedünk. Ezekhez keresünk motivált, együttműködő embereket.

Milyen terveid vannak az utánpótlással? 

Klubépítésben gondolkodunk, ebbe pedig nem csak az első csapat tartozik bele, hanem többek közt az utánpótlás, a márkaépítés és a szurkolókkal való kapcsolat erősítése is. A Magyar Labdarúgó Szövetség döntése alapján a budafoki utánpótlás egy tehetségközponttá alakul, amely lényegesen magasabb szinthez adja meg a feltételeket, mint ahol mostanáig működött. Egy olyan klub, amely a második legtöbb fiatal játékperccel büszkélkedhet az NB I-es szezonban, megérdemel egy ilyen lehetőséget. Óriási kihívásnak és feladatnak tartom, hogy az első csapathoz hasonlóan az utánpótlást is az országos élvonalba emeljük. Az évek folyamán a BMTE-nél kialakult szellemiséget szeretnénk a fiatalok felé közvetíteni a saját utánpótlásunkon keresztül.